Kirándulás ritakatával

Már megint a szokásos

Jákóhalmi temető

Vázák

A hétvégén a helyi galériának készítettünk blogot, ehhez kellett minden alkotó pár munkájáról fénykép. Jobb híján én voltam a fotós is. Az alábbi képek Fekete Noémi vázáiról készültek.

Bekölce

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én javultam ennyit a fényképezés terén, el kell mondjam, hogy ezek Murányi Péter képei Bekölcéről és környékéről. Bár igazán nem bánnám, ha én tudnék ilyen fotókat készíteni:)

Autópályán

Kultúrtivornya

Tegnap éjfélre hazaértünk a Tivornyáról. Tényleg bediliztem volna, ha erre nem tudok eljutni. Annyira, de annyira jó volt!

Minden vásár jó élmény, még azok is, amik talán nem annyira sikeresek. De ez a zalaszentgróti minden szempontból felülmúlja mindegyiket! Ha minden évben csak erre tudnék elmenni, már elégedett lennék. A programok fantasztikusak, az emberek pedig nagyon kedvesek. Ennyi dicséretet régen kaptam:)

Szerettem volna rengeteg képet készíteni, minden érdekes programról, de már kezdek beletörődni, hogy nekem ez egyszerűen nem megy. Az rendben van, hogy a nagyszínpadon zajló műsorokat nem tudom megnézni, hiszen az asztalomnál állok, de délelőtt nincs vásár. És még vicces traktorfelvonulás is volt, amiről azt gondoltam, hogy majd a gyerekek élvezni fogják, ehhez képest én is végigkuncogtam. Csak épp egy pici lánnyal a kezemben nem megy a fényképezés:)

Azért csámborogtam egy kicsit, hogy az egész hangulatát vissza tudjam adni képekben, de ez úgy sem sikerül, ott kell lenni, hogy érezzük. És lesz tivornya jövőre is:)

A ligeben sok gyerekprogram volt, főleg vasárnap, az a fesztivál családi napja.

Az üresjáratokban drótozást tanítottam:) Ő a szomszédom, Olgi, akit a Meskán is megtalálhattok rétillat néven, illetve az anyukáját. Annyira jó illat terjengett felőle a sok levendulától!

A másik "tanítványom" Bibi, ő fazekas.

És az elkészült művek. Az első képen Olgi medáljai, a maradékon Bibi gyűrűi. Egyiküknek sem volt még drót a kezében, és mégis nagyon jók lettek az ékszereik. Majd a táborban a jelentkezők is alkothatnak hasonlókat:)

Ő pedig gitárral a kezében Máté, a másik keramikus, a makramé gyűrűt az ő kezén fényképeztem, nem Bibi két keze tér el ennyire egymástól:)

Pár munkájuk, de nagyon érdemes megnézni a honlapjukat is. És még üzleteltem is velük, így már van egy gyönyörű pálinkás butykosunk icipici pohárkákkal, meg kávés csészénk, meg csicsergőnk. Tehát én már mindenképpen jól jártam:)

A programok között volt a színházak versenye is, 6 színház részvételével. Naná, hogy az egerszeginek szurkoltam. Az első forduló főzőverseny volt, a képen Kricsár Kamill színművész úr, itt még leendő második helyezett főzőmester.

A sátorban, ahol az árusok voltak, felállították a kisszínpadot, így azért nem maradtam le minden programról. A színházak vetélkedőjében a második forduló versmondás volt, és szerencsére itt tartották meg. Rájöttem, hogy közel 10 éve nem voltam színházban, még sógort sem láttam soha színpadon. És ezek után még sokkal-sokkal jobban hiányzik.

Szóval nagyon jó élmény volt mindenestül, kár lett volna kihagyni. Már most alig várom a jövő évit:)

Csak a szokásos

A sokadik naplementém. Bocs, de nem tudom megunni.

Világgá mentem

Éjszakai utazás

Hetifotó - gömbök

Bár nagy csúszással, de megvan a legújabb heti téma. Először azt hittem, hogy jóval könnyebb lesz gömböket találni a környezetemben, aztán megint rá kellett jönnöm, hogy nekem ez nem túl egyszerű.

Élménybeszámoló

A II. Jász-Kun Szala nekem is a második volt: idén a második vásár, amire el tudtam jutni. Elég rosszul indult, legalábbis bevételi szempontból. Egyébként nagyon jól, sok ismerőssel találkoztam. A szomszédom ktimo volt, a kedves figuráival, bábjaival, babajátékaival. Az ő asztalát látjátok az utolsó előtti képen. Kint volt még Lantos Rita is az üvegékszereivel, Soldi is kilátogatott, igaz, ő most nem árult. Meg még sok ismerős, közülük többen, akiket nem tudok linkelni, mert MÉG nincs blogjuk, oldaluk, akármijük:)

Késő délelőttől viszont már semmilyen szempontból nem volt okom panaszra, nagyon-nagyon jó vásár volt. A programokat ugyan nem tudtam megnézni, de azt tudom, hogy a gyerekek nagyon élvezték. Főleg a szalmavárat. Nem csak az enyémeket nem lehetett onnan elrángatni, de még a nagyobbakat sem.

Az utolsó képen pedig a vásár ma reggeli eredménye látható. Tegnap még látványosabb volt, mára sokat halványodtam. De fájni ugyanúgy fáj:)